Ha embereknek...Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok isHa embereknek...
- Rohadt sok szárnyam van - jegyezte meg az angyal, és a homlokát ráncolva végignézett magán. Egy pár a lábát takarta, egy stólaként borult a vállára, egy pedig a feje fölött rezgett; ennek így kellett lennie, de a lány riadt képén látszott, hogy mostanában már elfeledkeztek róla az emberek. - De valami éktelen sok szárnyam. - Amúgy nem ezért jöttem, de l
Tiszta helyzetSir Hywel megállt a hegy lábánál. Kipányvázta a lovát, és vállára vetette a jókora, acélfejű csákányt, amit Gadfael mester leírása alapján készíttetett. A nyeregtáskájában ott lapult a Varázsos bestiákról pár lapja: belenézett még egyszer, aztán elégedett hümmögéssel visszacsúsztatta a helyére. Kívülről tudta a sárkányokról szóló passzusokat. Megigazította a vállán a fegyvert, az övére akasztotta a boros kulacsot, és nekivágott az emelkedőnek.Tiszta helyzet
Délre járhatott már az idő, mikor felért a barlanghoz. A kövek közt kristálytiszta patak csörgedezett, a fák fel-felzúgtak a lágy szellőben. Semmi nem utalt arra, h
HangyakAznap éjjel az erdőben aludt: nem lelt a közelben sem falut, sem pedig tanyát. A lovát egy fához pányvázta, alig hunyta le a szemét. Rohanj, rohanj, súgta az ösztöne - nyugatra húzta - de ha felriadt, mégis mindig keletre nézett, a veszettül tomboló halál felé. Minden elveszett. Minden! De ha más nem is, hát a pusztulás hazahívta.Hangyak
A forróság úgy hevert a földeken, mint valami lusta, nagy bivaly, de rezzenetlen, erős illatában már vihar lengett. Közeledett a keleti végek felé. Déltájban kis patakhoz ért a hideg permet, a méregzöld, nyurga sás a tavaszt idézte, de kicsit odébb már megint ráfeszült a vidékre az iszonyatos
BorA bor. Igen, ott a bor, az asztal túloldaláról figyel: a tört fehér címke, a bordó, koromfekete betűk, a szolid arany cikornya elegánsan és hűvösen mered rám – kicsit vádlón, mint általában a megszegett ígéretek.Bor
Chateau Tour Saint-Pierre, Saint-Emilion Grand Cru, 1995. Állítólag arrafelé rég nem volt olyan jó év, mint épp a kilencvenötös. Ezt persze nem tudhatom, de az a kilencvenhármas, amiből még te is ittál, valóban fenséges volt.
Mindig féltem az igazán jó boroktól. Mint mindentől ami szép, és mindentől, ami élet. Elfogy és elmúlik, nem marad, csak pár foszlott kísértet, pontatlan, rende
További infók in a naplómban.
Gomen, tudom, hogy nincs sok időd...
--
"Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik." Oscar Wilde
--
"Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik." Oscar Wilde
--
"...Everything is clearer now
Life is just a dream you know
That's never ending
I'm ascending ..."
--
"...Everything is clearer now
Life is just a dream you know
That's never ending
I'm ascending ..."
Previous PageNext Page