Shop Mobile More Submit  Join Login
About Deviant Agnes KormendiFemale/Hungary Recent Activity
Deviant for 10 Years
Needs Core Membership
Statistics 18 Deviations 19 Comments 2,671 Pageviews
×

Newest Deviations

Literature
Tel
Tél
     A lábával húzta ki a széket, mert a keze tele volt, és épp ráförmedtem volna, hogy takarodjon az asztalomtól, amikor lecsapta a kancsót és a két poharat, és szinte belezuhant a látóterembe. Előredőlt, és vigyorogva töltött. Egész hétköznapinak tűnt hajadonfőtt, egyszerű, fehér ingben és zöld zekében, de azért megismertem. Valami mindig halott a boszorkányhercegek tekintetében.
     - Egészségünkre - emelte felém a bort, és a túlméretezett lendítésből úgy néztem, nem ez volt neki az első pohár aznap este. Zavartan, félve vettem kézbe a saját kupámat, de nem volt más választásom, mint hogy igyak vele. Ha a halálomat akarta, úgysem menekülhettem;
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Nagylelkuseg
Nagylelkűség
     A ház előtt széles járomcsontú bennszülött asszony kuporgott, a térdét egész az álláig felhúzta. Valahol a rongyai alatt csecsemő nyöszörgött éhesen. Az anya megrázta, aztán nekidőlt a falnak. A kőből csak úgy sütött a hideg. A tér túloldaláról fenyegetően meredtek rá a csendőrök, de mielőtt elzavarták volna, kinyílt a lépcsősor tetején az ajtó.
     Fény áradt ki és illatos, kábult meleg. A férfi a vállára vetette a kabátját, és átölelte az estélyi ruhás nőt.
     - Menj csak vissza, szívem, még megfázol nekem; Dai leszedné a fejem! Kár, hogy már mennem kell, de...
  
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Solar 37
     Elbóbiskol az ágak rejtekében, és álmában a fehér koronájú, fekete torony tövében áll. A képzelete megtorpan, tétovázik az üres ajtókeret előtt; nem lehet olyan, mint a vidék többi, kiégett romja. Szélroham rázza meg a fát, és felébred. Lassan hajnalodik. A szemközti hegyekig húzódó, fekete szilánkmező lassan feldereng. Csak ilyenkor látszik: éjszaka a sötét fedi, nappal a törött szilánkok vakító fénye.
     Előrehajol, mintha az a pár tenyérnyi távolság számítana; ott, a három nyírfánál tényleg nekiszaladt egy szarvas az üveghalomnak, jól hallotta éjszaka a csörömpölést. Lecsusszan a fáról, és rohanni kezd. A legt
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
A saman karacsonya
A sámán karácsonya
     A faházban tisztaság volt és fűszeres almaillat. A szoba egyik végében takaros fácska állt; nagyobb nem fért be cserepestül az ajtón, de elég volt egy pillantást vetnie rá, hogy eltöltse a szívét a büszkeség. Kicsi , de tökéletes. A feketészöld levelek szétterültek a melegben, a gyökerek örvénylően kúsztak le a mélybe. Megigazította az egyik ágon libbenő, vérvörös szalagot, aztán lekuporodott a rongyszőnyegre, és lehunyta a szemét.
     Egész évben válogatta az ajándékokat, de most még egyszer végigvette mindet. Hosszú ideje nem adott már tárgyakat, csak szavakat; már januárban csiszolgatni kezdte őket. Az anyjának hossz&
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Ha embereknek...
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is
     - Rohadt sok szárnyam van - jegyezte meg az angyal, és a homlokát ráncolva végignézett magán. Egy pár a lábát takarta, egy stólaként borult a vállára, egy pedig a feje fölött rezgett; ennek így kellett lennie, de a lány riadt képén látszott, hogy mostanában már elfeledkeztek róla az emberek. - De valami éktelen sok szárnyam.
     - Amúgy nem ezért jöttem, de látom rajtad, hogy furcsállod a helyzetet - próbálta oldani a feszültséget, láthatóan kevés sikerrel. Nem ment neki ez a beszélgetésesdi, jobb szerette a mennyei kórusban dicsőíteni az Urat, az is volt általában a dolga; de a megbízatás az megbízatás. Az Úr úgy l
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 1 3
Literature
Tiszta helyzet
Sir Hywel megállt a hegy lábánál. Kipányvázta a lovát, és vállára vetette a jókora, acélfejű csákányt, amit Gadfael mester leírása alapján készíttetett. A nyeregtáskájában ott lapult a Varázsos bestiákról pár lapja: belenézett még egyszer, aztán elégedett hümmögéssel visszacsúsztatta a helyére. Kívülről tudta a sárkányokról szóló passzusokat. Megigazította a vállán a fegyvert, az övére akasztotta a boros kulacsot, és nekivágott az emelkedőnek.
Délre járhatott már az idő, mikor felért a barlanghoz. A kövek közt kristálytiszta patak csörgedezett, a fák fel-felzúgtak a lágy szellőben. Semmi nem utalt arra, hogy egy sárkány lakna a környéken: a zöldellő tisztást nem éktelenítették el üszkös, félig lerágott csontok, és a barlangból sem gomolygott elő a sárkányok jellegzetes, kénköves lehelete. A lovag bólintott egyet: így írta Gadfael mester is, a tojó bestia nem vadászik, gyümölcsöt eszik, forrásvizet iszik rá. Mintha nem is az a vérszomjas dög lenne, aki
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 5
Literature
Hangyak
Aznap éjjel az erdőben aludt: nem lelt a közelben sem falut, sem pedig tanyát. A lovát egy fához pányvázta, alig hunyta le a szemét. Rohanj, rohanj, súgta az ösztöne - nyugatra húzta - de ha felriadt, mégis mindig keletre nézett, a veszettül tomboló halál felé. Minden elveszett. Minden! De ha más nem is, hát a pusztulás hazahívta.
A forróság úgy hevert a földeken, mint valami lusta, nagy bivaly, de rezzenetlen, erős illatában már vihar lengett. Közeledett a keleti végek felé. Déltájban kis patakhoz ért a hideg permet, a méregzöld, nyurga sás a tavaszt idézte, de kicsit odébb már megint ráfeszült a vidékre az iszonyatos hőség.
Embert nem látott egyet sem, és vadat is alig. Délután tágas, nyílt mezőre ért. Aranyhaj csillant a magas fű között - a keze ráfeszült a kardmarkolatra, és csak akkor engedte el, mikor látta, egyszerű parasztlány az, pár szelíd libával. A lány a nagy melegben kifűzte az ingét, a szoknyáját az övébe tűzte. A férfi egy dermedt
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Bor
A bor. Igen, ott a bor, az asztal túloldaláról figyel: a tört fehér címke, a bordó, koromfekete betűk, a szolid arany cikornya elegánsan és hűvösen mered rám – kicsit vádlón, mint általában a megszegett ígéretek.
Chateau Tour Saint-Pierre, Saint-Emilion Grand Cru, 1995. Állítólag arrafelé rég nem volt olyan jó év, mint épp a kilencvenötös. Ezt persze nem tudhatom, de az a kilencvenhármas, amiből még te is ittál, valóban fenséges volt.
Mindig féltem az igazán jó boroktól. Mint mindentől ami szép, és mindentől, ami élet. Elfogy és elmúlik, nem marad, csak pár foszlott kísértet, pontatlan, rendetlen emlékszilánk. Semmi.
De ma iszom. Veled. És ha te nem vagy itt, hát a kísérteteddel.
Nocsak, remeg a kezem. Megint bele fogom törni a dugót, de nem baj. Ugye nem baj?  Majd először magamnak töltök, hogy én kapjam a parafa morzsalékot. Így is finom.
Telten, lustán mászik a pohárba a bor, sötét és sűrű, akár a vér. Rubinosabb, mint az a fémes, vé
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 2 2
Literature
HMS Titanic
Ahol született, sárba fulladt a napfény is. Isten utolsó szigetecskéje volt a szürkeségben, a hullámok minden áldott nap összecsaptak felette. A házak úgy tapadtak a loncsosra ázott fűbe, mint a kutyák bundájába az agyag. Nem volt más, csak tehenek, halászok, madarak, halászok – sirályok vijjogtak az örökszürke víz fölött.
De álmában hajó jött érte, ragyogó, hatalmas, fehér; fénykévék áradtak belőle, zenén úszott, nem is vízen. Színek; színek és illatok kavarogtak körülötte, magas, karcsú nők táncoltak rajta, az ujjukon ott szikrázott a hold és a nap, a férfiak keze puhán csillogott, hófehéren, a matrózok illatos, friss, ropogós ruhája…
Évente egyszer kopott bárka döcögött át hozzájuk, fazekakat hozott, tűket és híreket. A hajós mogorva volt, akár a tenger, nem szerette a kölyköket, elhajtotta őt is – ő pedig elkullogott. Kérdezni úgysem mert volna; mit? A semmiből, amiben élt, csak álmok fakadtak, kérdések sosem.
És álmodta, minden éjszaka azt álmodt
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Egy pokolban
Ott álltál a téren, és tudtam, hogy már nem hiszel semmiben. De ott álltál, és tudtam - és úgy fájt a szívem, mert tudtam - tudtam, hogy, mi fordul rá kopogva a főtérre, mi dübörög felénk. Csak azt nem értettem, miért vagy itt.
De akkor lehajtottad a fejed.
Alábbhagyott a zsivaj, már hallatszott a patadobogás, az emberek feje fölött felimbolyogtak az első zászlók. Korommal szegett vérvörös, az oroszlán mintha fájdalmában acsarkodna rajta, hogy szétfeszítse a rácsokat - a halandóság feketéjét, a halhatatlanság hazug bíborát - és most haladt el a városháza előtt a temetési menet.
Még tartott a haláltusája, mikor elfogták a gyilkosát, és a halálos ágyán is kegyelmet kért neki. Te nem adtál volna; sem a merénylőnek, sem az áldozatnak. Kemény vagy, tiszta és rideg, olyan idegen, mintha nem is az én fiam volnál.
De az vagy. Most már látom.
Gyűlölted, ahogy talán még senkit; de ennek is éle volt, éle és oka. Nem az, hogy anyád helyére feküdt az ágyamban, ugyan, sosem
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 2
Literature
versek
SZENVEDÉLY
Úgy hullunk az őszbe, mint két száraz levél.
Napsárga az egyik, a másik tűzvörös.
A nyár utolsó lángja ez kettészakítva
Roppanó-törékeny, mint az esti fagy.
HALLGATOK
Nem tudom, mit mondjak. Gyilkos, tompa csend.
A mosolyom szeptember, párásan ragyog
kilobbanó láza édes, mint a szőlő
száz titokkal terhes, dús kamrájú ősz.
De ne nézz a szemembe. November fakó
tört egére villan szürke rémülettel
hogy nincsen hátra más csak eső és halál.
GYILKOS
Csillog a kezem a napfényben.
Ujjong és lángol a színe, a legszebb
ragyogó bíbor amit valaha láttam.
ARANY
mint a napfény, a mosolyod.
Nincs üdébb április és
szeptember pompája elfakul ha rád nézek.
Ragyogsz.
TEHETETLENÜL
Zsebre teszel, mint egy kulcsot.
Elviszel, mint egy gyűrött zsebkendőt.
Riadtan kukucskálok ki a táskádból
A tollaid közt ülök, a tárcádba hajtogatva
lapulok, várom, hogy túladj rajtam.
HAZUGSÁG
Nincs bocsánat.
A szemedben látom és
a párna hűs illatában is ott vacog az ítéle
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 2 4
Literature
Elinor Stonewall csokra
I.
Ernyedt, őszi napok tündérlánya voltál,
Lágyan fénylő alkony, édes ború szőlő:
Illatod a mámor, és mint kába zsoltár
Naphajadba pára cseng. A könnyű felhő
Ódon várfalakra szór gyöngyszürke permetet.
Ragyogj! Télnek s halálnak ne add meg lelkedet!
II.
Roppant sugárán tengerzöld szemednek
Olvad szívem, mint a tiszta méhviasz.
S azt mondod, neked így se, mégse kellek?
Akkor kínomra sosem lelek vigaszt!
Lásd, hogy szeretlek, csalfa, szép varázslat!
Irgalmad nem hagyná, hogy megöljön bánat,
El ne taszíts: ragyogd be éjszakámat!
III.
Lenge, karcsú, szellő-gyermek vagy te:
Olyan könnyen csendül neved, Lotte.
Tiszta szemed május-égnél kékebb,
Tükörként csillantja minden lelki éked:
El nem feledheti, aki észrevette.
IV.
Halovány álomkép libben át a havon.
Add a kezed, szívem! Akarod? Akarom!
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 1 2
Literature
Vingilot
Újabb szélroham rázta meg az aprócska kunyhót. A kémény felnyögött, és szikraeső csapott a szobába. Arinhald nagyot káromkodott, és rávágta az utolsó göcsörtös ágat is a tűzre.
- Mennetek kell! - A jövevény hangja tisztán surrant, mint a jeges patakok fenn a hegyen. Fáradt lehetett, szinte elhevert az ormótlan széken; csak a csizmája és a hanghordozása mutatta, hogy nem közéjük való. És nem egyszerű, simaképű kölyök.
Arinhald felmordult, de nem szólt egy szót sem. Tudta ő is, hogy menniük kell, de hova? Az ük-ükapja még Dor-lómin ura volt, de Dor-lómin elveszett: visszavonultak a hegyek mögé, csak hogy tíz év, húsz év, száz év múlva onnan is tovább fussanak. Ő sem ebben a sziklák közé tapasztott birkaakolban látta meg a napvilágot... Az ám, a Nap! Megállt a keze, és elmerengve nézte a lángokat. Már alig emlékezett a napfényre és a zöld mezőkre. Vajon akkor valóban mindennek mézíze volt? Most már csak rőt tűz volt, és holt hamu.
- Vadász, eml
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 1 3
Literature
Pandora kinyitja a szelencet
Köd volt. Álmomban ilyenkor sírni szoktam és addig tévelygek a Blaha és a Keleti között, míg csak fel nem ébredek. Sötét van, éjszaka, az úttest vizesen fénylik, az utcák idegenek és ellenségesek. Keresek valamit. Vagy valakit. De csak gyorséttermeket találok és álombéli, kihalt szórakozóhelyeket.
Most is elvesztettem az utat, valahol az Otthon áruház mögött. A köd egyre sűrűsödött. Fáradt voltam és... Hihetetlenül elhagyatott. Haza akartam menni, de az utcák másfelé kanyarodtak, mint ahogy én emlékeztem. A Rákóczi út is koromsötét volt, és ijesztően szűk. Egyetlen autó sem járt a környéken.
Különös ám, amikor ilyen hirtelen kiszalad az ember alól a világ. Üres. Fáztam, leültem a járdaszegélyre. Vártam. Aztán felkeltem és újra nekiindultam a városnak. Hátha hazajutok.
Az úttest vizesen fénylett. Zsebre tett kézzel bandukoltam. Irgalmatlan hideg volt. A köd, mint a vatta. Egyszer elzúgott mellettem egy fehér Lada. Régi, kopott jószág volt.
Órák óta gyalogoltam, de az
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Holtfeny
Eleinte csak a szemem sarkából láttam. Sápadt, szőke lány volt, olyan fakó, mintha ott sem lett volna; az arcán szinte átderengett az ég. Az a fajta nő, akin önkéntelenül is átsiklik az ember tekintete. Ha nem érzem, hogy bámul, talán oda sem fordulok, hogy jobban szemügyre vegyem. De ahányszor csak megnéztem volna, mindig eltűnt. Kiráz a hideg, ha csak rágondolok! Ijesztő ám, mikor az ember tudja, hogy nézik, de ha odafordítja a fejét, csak egy sárgás villanást lát, ahogy megtörik a fény a mögötte jövő kocsi szélvédőjén. Nincs ott. De mégis.
Felhangosítottam a rádiót, ásítottam egy nagyot, és megráztam a fejem. Már régóta nem volt senki sem mögöttem; előttem még vagy negyven kilométer és az éjszaka. Feljebb váltottam, az út meglódult, úgy surrant alám, mint valami fagyott, túlvilági folyó. Sehol egy teremtett lélek, a reflektorfényben felvillanó fák mintha táncoltak volna, a beton beláthatatlanul kanyargott a dombok között. Az álmosság hullámokban tö
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 0
Literature
Oberon
Szürke volt az ég, akár a kopott linóleumpadló. Alf dúdolva söpört fel az asztalok között. Ilyenkor szerette ezt a munkát, az esős évszakban üres volt a kikötő, pár lerongyolódott, reményvesztett csavargón kívül nem járt erre senki. Azok meg nem zavarták, a többségük eliszogatott csöndesen a sarokban, az a kevés pedig, aki beszélt, csak szórakoztatta a történeteivel. Érdekelték a bolygó meghódításának nagyotmondó meséi, a hősök és a csavargók szemszögéből egyaránt.
Megcsendült az ajtón lógó kis harang, Alf visszasietett a pult mögé. Megtörölte a kezét, elrendezte a kötényét. Mire felnézett, már ott állt előtte a vendég. Kicsi, aszott emberke volt, szakadt terepszín zubbonyban, ami vagy három számmal nagyobb volt a kelleténél. Alf úgy nézte, egykor épp jó lehetett rá; a férfi a hódítók első hullámával jöhetett, mikor még nem tudtak mit kezdeni az Oberon ezer betegségével a földiek: megtöppedtek, összefonnyadtak az idegen világban. Nagy vizespoharat készítet
:iconnyulontul:nyulontul
:iconnyulontul:nyulontul 0 1

Favourites

No Favourites yet.

Activity


deviantID

nyulontul
Agnes Kormendi
Hungary
Favourite genre of music: legyen benne ének... és gitár. és adrenalin vagy melankólia
Interests

Journal

No journal entries yet.

Comments


Add a Comment:
 
:iconhatakekanashii:
HatakeKanashii Featured By Owner Sep 29, 2007  Hobbyist Traditional Artist
Tagged! :D
További infók in a naplómban.
Gomen, tudom, hogy nincs sok időd...
Reply
:iconhatakekanashii:
HatakeKanashii Featured By Owner Jun 26, 2007  Hobbyist Traditional Artist
Csak egyetérteni tudok az előttem szólókkal. A múltkor kaptál egy :+fav:-ot és egy :+devwatch:-ot. Most én kaptam tőled, s ezt szeretném megköszönni. x) Sok sikert az alkotáshoz a továbbiakban is! :hug:
Reply
:iconnulysses:
nulysses Featured By Owner Jan 8, 2007
Nekem is tetszenek. : )
Reply
:iconnyulontul:
nyulontul Featured By Owner Jan 10, 2007
köszi :) tegyél fel te is olvasnivalókat!
Reply
:iconkirassvaeri:
Kirassvaeri Featured By Owner Jan 8, 2007  Hobbyist General Artist
Remélem nem bánod, ha kapsz tőlem egy :+devwatch: -ot? :) Tetszenek a történeteid. ^^
Reply
:iconnyulontul:
nyulontul Featured By Owner Jan 8, 2007
Olyannyira nem bánom, hogy épp meg akartam köszönni, csak erre lefagyott a gépem :) az ilyesmi azért nagy megtiszteltetés! És örülök, hogy tetszenek a történeteim!
Reply
:iconkirassvaeri:
Kirassvaeri Featured By Owner Jan 8, 2007  Hobbyist General Artist
Nah, azért nem vagyok én valami nagy szám, hogy akkora megtiszteltetés legyen. :D A fagyogatós gép ismerős helyzet, nálam is előfordul. :dead: Amúgy megyek, és olvasgatok még párat közülük. ;)
Reply
Add a Comment: